A harc folytatódik- lágyrészdaganat, bőrrák


2016. április

Pár hónappal korábban egy csomót észleltem a jobb combomon. Nem fájt. Ám az előzményekre való tekintettel, orvoshoz fordultam. Az elmúlt év szeptembere körül volt. Megjegyzem, szintén a tengerről jöttem haza.
Az ultrahangos vizsgálat során a doktor megállapította, hogy a bőrrák egy fajtája lehet, de még nem rossz indulatú, és egyelőre békén kell hagyni. Így is tettem.
Március végén azonban kezdett a  bőr színe megváltozni a csomó környékén, és enyhe nyilalásokat is éreztem. Újból orvoshoz mentem. Ezúttal már küldött is a sebészetre.
A Doktor nagyon kedves volt. Ahogy megvizsgálta, valamit intett a rezidens orvosnak, és azzal betessékelt a másik szobába. Nem tudtam mire véljem, de azt éreztem, hogy nincs elragadtatva a helyzettől.
Beléptem a szobába. Itt csak egy ágy volt, nagy reflektorokkal körbevéve. Rá is kérdeztem az orvosra, hogy táncsak nem akar már műteni?!
- De bizony, igen! - mondta komolyan.
Tehát mire feleszméltem volna, már ki is lett vágva a csomó.
A 10 nap hamar eltelt, s a szálakat már ki is vették. Most a szövettani eredményt vártam csak. Nem reméltem semmi jót, hisz a műtét után az orvos meggyőződéssel állította, hogy rosszindulatúnak néz ki.
Ez eléggé elkeserített. Egy pár napig " tehetségesen" búsultam. Aztán a sok ima, a család és a barátok támogatása újból felemelt.
Jó 3 hét múlva megjött az eredmény.
És a daganat jóindulatú volt!
Bár nem tudta teljes egészében eltávolítani, mivel a daganat az ereken feküdt, én mégis örömmel olvastam, hogy nem rosszindulatú! Megintcsak arra a következtetésre jutottam, hogy okosabb lett volna nem aggódni olyasmiért, ami talán be sem következik. Vagyis, elég minden napnak a maga baja.

Ezek a élet hullámai. Légy hálás azért, ami fenntart téged! 

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mellhártya gyulladás

Kép
Múlt...jelen...jövő                    Hónapok óta   Ma írok pár sort arról, milyen is mikor napok, hetek, hónapok óta nem kapták az orvosok a  választ egy konkrét kérdésemre.   Drága olvasó, emlékszel, mondtam már, hogy körülbelül október óta mind azért "panaszkodtam" a dokimnak, hogy éjjelente annyira fájtak a bordáim( főleg a jobb felemen), hogy már semmilyen testhelyzetben nem tudtam pihenni.  Mind úgy éreztem, mintha valami nagy súly lenne a hátamra kötve, mely húz lefele. Mely fogva tart, amikor meg akarok fordulni egyik felemről a másikra. Egyre nagyobb súly. Egyre nagyobb fájdalom. Az orovok mindenféle vizsgálatra elküldtek. A vérkép az év elején jó volt. Az ultrahang nem mutatott semmi gyanús eltérést a belső szerveknél. A tomográf sem ( még a csontvelő is szép tiszta) . A mágneses rezonancia sem. Egy orvos ezek után azt mondta, hogy biztosan az ágybetéttel van a gond. Cseréljek matracot. De hát, mondom teljesen jó, kényelmes, memoria matracom van! Nem hittem
További információk

Enni, nem enni.

  Drága olvasó barátom!   Annyi kérdés, okoskodás született már akörül, hogy mit javasolt enni, inni, ha egyszer valakit a rák valamilyen típúsával diagnosztizáltak. Pár sorban szeretném megosztani veled, hogy mi az én tapasztalatom ezen a téren.    Hogyan is éltem mielőtt megtudtam volna, hogy a rákos sejtek jó pár évvel (beléptem a 6. évbe) ezelőtt elburjánoztak a testemben? A napot mindig valamilyen gyümölccsel vagy müzlivel kezdtem. Nagyon ritkán ettem húsfélét, pedig a családnak rendszeresen készítettem. Délután meg sok zöldség, és nassolásnak megint valami gyümölcs. Úgy gondoltam ez teljesen egészséges tálpalkozás, nem tudtam, hogy a gyümölcsöt nem jó társítani a zöldséggel, vagy  hogy bizonyos idő el kell teljen még két különböző gyümölcs elfogyasztása között is, ha szeretnénk, hogy lúgos maradjon a szervezetünk. Amiről viszont tudtam, hogy nem a legegészségesebb, az  a fincsi palacsinta, a pánkó, süti, a fagylalt volt - ezt még most is nehezen tudom visszautasítani :) Na m
További információk

A harc folytatódik- lágyrészdaganat, bőrrák 2

Kép
2017. Február Lassan közeledünk a jelenhez. Újabb év, újabb kihívások. Meggondolatlanság, vagy véletlen egybeesés? Nem tudom. De szeptemberben megint voltam a tengeren. Igaz, csak pár napot. És nem napoztam egyáltalán( soha nem is szerettem), sőt a tenger vizét is csak egy kép erejéig éreztem. Akkor a sós levegő?! Nem tudom. De tény, hogy újabb daganat jelent meg rajtam. Ezúttal a bal vállamon. Januárra ez is megbarnult, megkemémyedett. Nem volt választás, 2017.február elején az orvos megpróbálta eltávolítani. Nagyon gyors beavatkozás volt. Túl gyors. A műtét alatt az orvos, hallottam, végig csak azt mondogatta, hogy reméli sikerült kivennie egészen. Ugyanis, amikor az érzéstelenítőt beadta, a bőr behúzódott. Ezért nem látta tisztán a daganatot. Hát, sajnos nem sikerült. A szövettani eredmény is igazolta (ám, ami ekkor is jó hír volt, hogy ez sem rosszindulatú daganat). Ennek az lett a következménye, hogy mondhatni rövid időn belül a csomó újra felszínre jött. A műtét óta el
További információk